Peti, jobbra lent

A blog mostani kiadásának eddigi része arról szólt, ami leginkább engem érdekelt, azaz a motorozásról, de jöjjön végre az a rész, ami mindenkit érdekel, azaz milyen város is Bukarest?

Először is, iszonyatosan, rettenetesen, borzasztóan, baromira, egyáltalán, mondhatni k**vára nem olyan, mint amilyennek Budapestről gondolná az ember!!!

Még akkor se, ha viszonylag nyitottan viszonyul a világ dolgai felé, mint én. Azt kell mondanom, hogy bizony jópár dologban előttünk járnak keleti szomszédjaink. 4 metrójuk van és nem 3, automatizáltak a jegyszedő kapuk, ahol akár Paypassal is fizethetsz, nagyobbak és jobb minőségűek az utak, és általában jobb, kevésbé dugó sújtotta a közlekedés, valamint jóval több zöld van a városban.
Kicsit olyan a benyomásom, mint a South Park főcímdalának magyar fordítása, „Van itt mindig parkolóhely, minden ember marha jó fej”. No, a parkolóhelyes rész inkább persze csak motorra igaz, viszont az autósok örömére, ha találsz egy parkolóhelyet (ez nem nehezebb feladat, mint otthon), az bizony ingyenes, és nem kell kb. ezer forintot fizetned azért, hogy utána 3 óra múlva odébb kelljen menned mindenképpen, bár mindegy, mert mire odaérsz, közben amúgy is megbüntetnek valami kitalált hülyeségért a hiénák... Viszont az emberes rész a helyén van, a románok nagyon segítőkészek, abszolút jó véleménnyel vannak a magyarokról, különösen a székelyekről, és elég jól tudnak angolul is. Azért norvég szinten nincsenek, de kb. minden második ember, akit megszólítok, simán beszél olyan angolsággal, hogy bármilyen szituációban ki tudja fejezni magát, illetve találkoztam egy-két gyakorlatilag tökéletesen beszélő emberrel is.

A városban rengeteg a park, minden másodikban kb. van tó is, és szépen gondozottak, nagy játszóterekkel, sok paddal, ez is egy olyan dolog, ami otthon csak sokkal kisebb mértékben van meg. Az emberek használják a parkokat, sokan kimennek napközben és esténként, ami nem véletlen, mert nyáron az óriási hőségben enyhülést adnak az árnyas fák, és a tavak felől érkező szellő. A hőségről annyit, hogy most itt este 11 van, és legalább 28 fok, nappal simán 40 körül is van nyaranta, ami nekem szenvedés, de legalább a hölgyek ruházatára is előnyösen hat. Utóbbit szeretném hangsúlyozni, te jó ég, milyen csajokat látni itt az óvárosban esténként!

Az épületek alapvetően a budapestihez hasonló szinten vannak karbantartva/lerobbanva, de Ceaucescu tevékenységének hatására sajnos nagyon kevés a történelmi épület ami megmaradt, ugyanis a régi belváros helyére építette az Unirii (kb. Egyesítés) nevű sugárutat, és a Parlamentet. Szerencsére egy kevés megmaradt az óvárosból azért, és szerény kis hajlékom pont ott van a közelében, egy szép régi kórház mellett (Coltea). Maga az óváros a turizmus fő központja, de nem csak azért, mert szép régi épületek, és hangulatos kis utcácskák vannak, hanem mert ez a város szórakoztató központja. A régi házakban rengeteg bár található (a művészkocsmától az angol focihuligánok törzshelyén és a college-on keresztül a Night clubok és a török bazárok világáig terjedően) mindenféle tematika szerint, valamint jó éttermek (pl. a helyiek U Fleku-ja, a Caru cu Bere, aminek a belsejéhez foghatót én még étteremben nem láttam, és az étel is kiváló), és zenés táncos szórakozóhelyek biztosítják a kikapcsolódást az ide látogatóknak. Kb. aki volt Brüsszelben, olyan jellegű a hely, mint az ottani éttermi utca, csak van belőle 5 hosszában, és 3-4 keresztben! Ezt leszámítva még északabbra, Primaverii környékén vannak régebbi villaépületek és múzeumok, ez kb. a helyi Rózsadombnak felel meg, csak domb nélkül, illetve van még mellette a Calea Victorei, ami Andrássy út jellegű.

Az óvárost leszámítva természetesen érdemes megnézni a parlamentet és környékét is, a Népek Palotája (Casa Poporului) bár viszonylag új épület (’84-ben kezdték el építeni), meglehetősen szépre sikerült, jól hozza a palota jelleget. Ez utóbbi a fel vörösök proletárok című dal szellemiségének elvileg megfelelő kommunista vezetéssel számomra ideológiailag elég nehezen összeegyeztethető dolog, de Nicolai-nak úgylátszik sikerült feloldania ezt a belső ellentétet, és összehozni a világ második legnagyobb közigazgatási funkciójú épületét a Pentagon után, ami egyébként a legnehezebb is, és konkrétan kerületre és magasságra nagyobb a Gízai piramisoknál. Annak ellenére, hogy a kommunizmus alatt épül, bizony egyáltalán nem panel, és a nemzeti egységet kifejezni hivatott az ország különböző részeiből hozott anyagokból épül, például a selyemfüggönyökhöz (a selyemhernyó nem honos Romániában) külön tenyésztettek hernyókat a palota területén, hogy az is helyileg készülhessen… Bár méretei lenyűgözőek, és meglehetősen igényesen van kivitelezve, nekem valahogy mégse hozta azt az élményt, mint pl. a Windsori kastély, ahol átéreztem, hogy itt valóban a királyi család él, és ha elmennek a vendégek, akkor félrehúzzák a korlátokat, és kezdődik a bál. Persze ez lehet azért is van, mert bár egy órás volt a túra, és hatalmas termekben voltunk, a végén az idegenvezető csaj mondta, hogy igen, most bejártuk a 3%-át az épületnek, szóval a túlnyomó részét nem láttuk…

Hogy ne csak a pozitívumokról beszéljek, bizony a kóborkutya annyi, amennyinek olvastam, és az ideúton tűnt. Gyakorlatilag ha megállsz egy szélesebb úton, és odafigyelve körbenézel, nagyon kicsi az esélye, hogy ne láss legalább egyet. Alapvetően békés jószágok, általában kopott németjuhászra emlékeztető szőrzettel, de annál némileg kisebb, 20-25 kiló körüli termettel, de persze mindenféle kivételek vannak. Itt a városban még nem morgott rám, vagy kergetett meg egy se, úgylátszik működik az evolúciós elméletem, és a járműkergetésre hajlamossá tévő gént hordozó jószágok már régen kihaltak az állományból. Leginkább hevernek, szomorúan néznek az emberre, és úgy általában elég sajnálnivaló látványt nyújtanak a lógó nyelvükkel és kilógó bordáikkal. Leginkább ebben merül ki a tevékenységük. Hogy miből élnek meg? Elég sokan etetik őket, és felbérelhetők. Ugyanis az építkezésekkor egyszerűen csak bekerítenek párat belőlük az üres telken, etetik őket, és cserébe fogadott őrző védő ebekként felügyelik az ingatlanberuházást.J

Hogy visszatérjek az emberekre, alapvetően jó a közbiztonság, sok helyen látni rendőröket, esténként az óvárosban is járőröznek, de nem azért, hogy a szórakozni vágyókat nyiktassák, hanem hogy vigyázzák őket a zsebtolvajokkal és egyéb gyanús elemekkel szemben. Természetesen itt is vannak cigányok, és bár atrocitás még nem ért, azért életstílusukkal eléggé rányomják a bélyegüket azokra a környékekre, ahol élnek (pl. mi a halált lapátolnak most éjfélkor, remélem nem a műanyagot a holnap reggeli égetéshez). Ez van, ebben a régióban szerintem nem sokan vagyunk, akik ne szembesültek volna az őket érintő „integrációs problémákkal”. Viszont arányukat tekintve érzésre kb. a budapestihez hasonló a helyzet, legalább is amerre jártam, nem vészesebb. A közbiztonságra egy tapasztalati érték: kint merem hagyni a motort az utcán (persze azért lezárva), szóval kb. olyan érzésre, mint otthon, és jobb, mint Ny. Európa számos nagyvárosában.

Btw utca, a közlekedés igencsak latinos, ami motorral nagyon kellemesen dinamikus, viszont autóval hülyét kapnék tőle, ahogy a kocsimtól 3 centire furakodik be az 5 sávos körforgalomba a hosszított-magasított furgonnal a kedves közlekedőtárs, miközben dudál. Viszont, a gyalogos szent! Ha nincs lámpa, és 2*3 sávos a sugárút, akkor is megállnak, ha a zebránál vársz, ez nem semmi. Mint később a kollégáktól megtudtam, ebben az is szerepet játszik, hogy gyalogos át-nem-engedésért azonnali jogosítvány elvétel jár. Ha ez ilyen egyszerű, lehet nálunk se ártana egy ilyen módosítás…  A lámpák rajtrács szerűek, a piros kialvását egyből a zöld követi sárga nélkül, szóval mindig feltámad bennem a versenyszellem, amikor kialszik a piros. Valószínűleg bennük is, mert van is erről egy viccük:

-          Mi az a milliszekundum?

-          Az idő, ami a lámpa zöldre váltása és az első dudaszó között eltelik!

Ez konkrétan így is van, még rám is dudáltak többször, pedig motorral aztán gyorsabb vagyok gyakorlatilag bárkinél.

                A városban idegenként borzasztó könnyű eltévedni, csütörtökön sikerült először úgy munkába mennem, hogy be is érjek GPS nélkül. Ugyanis síkságon fekszik, és csak egy kis folyója van és az is félig-meddig azért, mert oda lett építve. Szóval nem igazán vannak fix viszonyítási pontok. Emiatt a sugárutak alapján igyekszik tájékozódni az ember, de az se jó, mert mindig azt hiszed, hogy ez lesz az, de közben általában az előző volt az, vagy a következő lett volna. Ugyanakkor a tanktáskába tett GPS se volt tökéletes megoldás, mert egyszer, amikor lenéztem, hogy merre kéne mennem, a forgalom megtorpant, és felnézve majdnem szétkenődtem egy Dacia kecses farán, csak a motoros tréning mentett meg. Így csak a visszapillantóm simította egy picit meg, szerencsére nyom nélkül, így nem kellett konfrontálódni.

           Összefoglalva, Bukarest klassz város, méltatlanul van ennyire elhanyagolva a turistatérképeken. És különösen, alaptalanul él bennünk a negatív sztereotípiák sokasága róla, megéri idelátogatni legalább egy hétvégére. Nagy élmény és kellemesen fogsz benne csalódni! Én nagyon örülök neki, hogy nem valami sablonos nyugati nagyvárosban tölthetem a gyakorlatomat, hanem egy ilyen pezsgő, fejlődő városban, ahova egyébként nem valószínű, hogy eljutottam volna. Szóval, ha felkeltette az érdeklődésedet a hely, várlak szeretettel, még bőven van szabad hétvégém, és a bárokat felfedezni bár egyedül se rossz, de azért jó társaságban sokkal jobb élmény!

No, akkor húzzunk bele, hogy lassan meg is érkezzek a fővárosba, mert közben csak gyűlik itt a mesélnivaló. Mivel az esti pihenőt jóval félúton túlra raktam be, volt időm jó sokat aludni, és kb. olyan 11 felé nekiindulni az út legszebb szakaszának. Az már a térképről is látszott, hogy jól fog kinézni, mert szinte egyenesen délre vezet az út a Kárpátokon keresztül, nem messze a híres-neves Transzfogarasi úttól. A hegyek között gyönyörű szerpentineken, folyók és patakok fölött vezet az út, és számos kis hegyi falucskán halad keresztül. Kicsit olyan jellege is van, mint az Alpoknak, csak kevesebb a muskátli az ablakokban, illetve nem olyan egységes a házak stílusa, nomeg több a Dacia és a kamion.

A 7-es út Románia egyik fő útvonala, folyamatosan elég nagy rajta a forgalom ennek megfelelően. A környező településeken ez rengeteg embernek jelent megélhetést, minden tele van az utazókat kiszolgáló benzinkutakkal, motelekkel, panziókkal és útszéli éttermekkel gumiszervízekkel (Vulcanizare). Utóbbiakra feltehetően nagy szükség is van, mert kb. 3-4 km-enként láttam egy-egy szétrobban kerék maradványait, úgy látszik a kamiongumik nem igazán kedvelik a gyorsabb kanyarokat, vagy lehet, hogy csak akkor cserélik őket, amikor már tönkremennek? Érdekes módon az elütött kutyák száma jelentősen lecsökkent, viszont ahogy egyre közelebb kerültem Bukaresthez, az élők száma úgy nőtt. Lehet, itt már megtörtént az az evolúciós fejlődés, amiről a korábbi posztban beszéltem...

Szóval hangulatos kis út a 7-es, az aszfalt is elég jó minőségű, és itt-ott látszott a folyamatban lévő autópálya építés is. Ez kicsit el is gondolkoztatott, mi lesz azokkal a boltokkal, vállalkozásokkal, amik a forgalom kiszolgálásából élnek? Ha elkészül az autópálya, ez az út is olyan lehet majd, mint a Route 66 Amerikában, kísértetvárosokkal, meg minden? Mondjuk ha más nem, tökéletes motoros-túra paradicsom válhat belőle, mert a jó út, a kanyarok, a táj és az infrastruktúra már ott vannak, csak a nagy forgalom miatt nem lehet rajta igazán élvezkedni (persze azért egyszer így is sikerült leérinteni a cipőm orrát a kanyarban). Egyébként most is ez a régió a központja a helyi motoros életnek, a Sibiu-i motorosok jelentős részt tesznek ki az ország kétkerekű kedvelői közt, több kollégával találkoztam mint előtte vagy utána az út során. Nem is csoda, mert ott található a Transzfogarason kívül a Transzalpina is, ami szintén csodálatos út a kollégák elmondása szerint. Júliusban meg is látogatom mindkettőt, csak meg kell várni, hogy elolvadjon a hó.

Pitesti előtt jó nagy dugóba kerültem, lépésben araszoltak az autók gyakorlatilag onnét az autópályáig, mert az emberek tértek vissza a fővárosba a hétvégi hegyezés után. Mint a román kollégáktól megtudtam, imádják a hegyeket, ezért hétvégén rengetegen útra kerekednek Észak fele Bukarestből, hogy ott töltsék a hétvégét, micset sütve a vikendházak kertjében, vagy csak simán az erdőben.

Az autópálya ezúttal eseménytelenül telt, egy kutyás közjátékot leszámítva, ami addigra már nem sokkolt annyira, mert az úton haladva már többször megkergettek. Szerencsére egy motorhoz képest baromi lassúak, szóval esélyük sem volt. Szóval, úgy döntöttem megállok egy pihenőben még a főváros előtt, megérkeztem, leparkoltam, semmi nem volt. Ott ettem a kutyusoktól két méterre a zsemlét a juhsajttal, míg ők lustán hevertek, hozzám még kunyerálni se jöttek oda. Majd amikor beindítottam a motort, körém gyűltek, és amint megmozdultam, elkezdtek rástartolni a bokámra. De felpörgettem kicsit a motort, és a hangra szétrebbentek picit, akkor el is indultam, de sprinteltek utánam. Szerencsére esélyük se volt utolérni, úgyhogy az ott táborozó autópályarendőrök hatalmas röhögése közepette kereket oldottam:) Egyébként nem tudom, mi lett volna, ha utolérnek, mert indulás közben láttam, hogy egy motoros srác, akit előtte ott kergettek előttem vígan falatozik kb. 20 méterrel távolabb megállva, szóval valószínű hamar feladják. Ennél izgalmasabb volt, amikor egyszer csak az autópályán azt éreztem, hogy lejön a légnyomás a bal térdemről, és amik odanéztem, egy szürke BMW tükrét láttam a térdemtől 5 centire. De nem velem akart gonoszkodni, csak jobbról előzött a szentem, biztosan éppen szült a felesége, vagy valami. Mondjuk akkor egész szép népességbővülés lehet errefele, mert igensok sietőst autót láttam a német prémium triumvirátusbólJ

Bukarestig gyönyörű időm volt aznap, egy kis esőt leszámítva a Kárpátok közt megszoruló felhőkből végig sütött a nap. De azért, hogy érezzem a törődést, kb. 15 km-re a városhatártól kaptam egy jó nagy felhőszakadást. Ilyenkor esőkabátot venni nem is igazán érdemes, mert mire leszállsz, és felveszed, addigra már úgy is tök vizes vagy. Az autópályáról a körgyűrűn át vezetett az út, ami Budapesttel ellentétben teljesen körbeér, viszont csak egy sima autóút, nem pedig pálya. Itt az út szélére valamilyen okból jó sűrűn sávelválasztó betontömbök voltak rakva, amivel az volt a gond, hogy nem tudott tőlük az útról lefolyni a víz, és így egy-egy pocsolyánál masszívan jött rám alulról, mindent eláztatva. A szállást elsőre megtaláltam, és nagyon kedvesen fogadtak. Kicsit szárítkoztam és belekortyoltam a búcsúzóul kapott Unicumba is, hogy helyrebillenjen a világ rendje. A recepciós srác miután kifaggatott az utamról ajánlott egy tök jó kis éttermet a közelben, ami azóta is törzshelyem lett, így végre megkóstolhattam az eredeti román micset, egy kis saláta és sör kíséretében. Egyetlen hátránya a helynek (Foodmania a neve), hogy egy vasút alatt átmenő úton vezet oda az út, ahol a gyalogjárda konkrétan 30 centi széles, és mellette baromi nagy a forgalom, kamionok és buszok is járnak arra, úgyhogy időnként lapulni kell a falhoz. A srác javasolta is, hogy villamossal menjek inkább, de mivel csak kb. 800 méterre volt, nem akartam ezzel vacakolni. Meg különben is, nem elpuhult nyugatiak vagyunk, akik megijednek egy nem EU konform járdától.

Az út során egyébként a legkeményebb az ülés volt. Kb. egy ciklus így nézett ki: 50 km-nél pozíciót váltok egy picit, utána minden jó. 100 km-nél kezd kényelmetlen lenni, felmerül az igény a megállásra, nyugodtabb szakaszokon fel-felállsz a motoron és nagyon örülsz, ha jön egy piros lámpa, ahol leteheted a lábat a talajra. 150 km-nél elkezdek gondolkozni, hogy nem fogy-e még a benzin, nem kell-e esetleg megállni? De nem, túl sokáig tart, menjünk még tovább, gyerünk-gyerünk! És kb. 180-200 km körül jön el az a pont, hogy áh, leszarom, megállok tankolni!! Ami még elfárad az emberen, az a nyaka, mivel folyamatosan ellent kell tartani a szélnek, ami ha kamion mögött haladsz, márpedig fogsz ha erre jársz, még ide-oda is próbálja csóválni. De egyik se volt olyan vészes, hogy ne érje meg motorral jönni, és elrontsa a kalandot! Szóval mondom, motorral kell utazni, mert úgy vagy a legközvetlenebb az úttal, és a külvilággal, és ezt a világ is közvetlenséggel hálálja meg neked (többnyire). 

A határon átlépve kiderült, hogy Romániába nem kell motorra matrica (mert minden másra egyébként kell, akkor is, ha csak földutakon közlekedsz). Ez kicsit feldobott, ráadásul utána a meglehetősen rámenős zugváltók között is sikerült elszlalomoznom, hogy rátérjek a 7-es útra, ami utána egészen Bukarestig elkísért, leszámítva a Pitesti és Bukarest közötti 120 km autópályát. Nos, minden várakozásommal, és jólértesült ismerősöm és rokonom véleményével ellentétben az út tök jó! Sőt, megkockáztatom, a legtöbb helyen autópálya minőségű, egy kis apróságot leszámítva. Az egyébként tökéletes felületű úton ugyanis időnként meglehetősen váratlanul van egy-egy nagyobb lyuk. Átlagosan olyan 30*50*15 centisek lehetnek, de vannak nagyobbak is. Autóval ez akár para is lehetne, mert általában a két keréknyom valamelyikén van, viszont motorral egyszerűen elmész mellette, és élvezed az egyébként tökéletes felületet. Nem tudom, miért alakulhattak ki, lehet a vízelvezetés nem különösebben hatékony megoldásának következménye) ugyanis a helyi utakon bizony esőben jócskán meg tud állni a víz).

Az Aradig lévő 80 km-t villámgyorsan bedaráltam, mert a román alföldön viszonylag kis forgalom, és jól belátható hosszú egyenesek fogadtak, így a kamionok sem akasztották meg a haladást, kellemes 7-7.5 ezer körüli fordulatszámmal tudtam cirkálni. Gyakorlatilag Kecskeméttől kezdve folyamatosan rendkívül baljós felhők kísérték utamat, de akkora mázlim volt, hogy ebből Aradig csak a vizes utakat, és időnként egy-egy kósza cseppet láttam a plexin, de semmi többet, mindig pont elkerültem az aktuálisan eső felhőt. Aradnál aztán kiszélesedtek a felhők, és a lehető legjobbkor beálltam felvenni az esőkabátot, ami nagyon jó szolgálatot tett, mert száraz kabáttal tölthettem a napot, és így az egyéb részeim vizesedése sokkal könnyebben tolerálhatóvá vált. Arad volt egyébként a legrosszabb része az útnak, az építkezések miatt voltak helyek, ahol földszerű utakon kellett szlalomozni a kettővel guruló kamionok között pár kutya zord tekintetének kereszttüzében. Aradon volt még egy érdekes látvány, valami szintben megemelt elkerülő utat akarhattak építeni, mert a város tele volt rozsdásodó vasbeton oszlopokkal, néhány helyen össze is voltak kötve, majd egyszer rákérdezek, hogy mi lehetett a cél velük.

Szerencsére a várost elhagyva újra jó minőségűek lettek az utak, így jó tempót diktálva tudtam haladni egészen Déváig. Ahogy az ember megérkezik Erdélybe, nagyon szép látvány, ahogy a síkságból fokozatosan kinőnek előbb a dombok, majd a hegyek, és látni a Kárpátok itt-ott havas csúcsait is Dél fele a távolban. Dévába körülbelül este hétre érkeztem meg, ugyanakkor tankoláskor a telefonra nézve rájöttem, hogy ez valójában nyolcat jelent, mert ugye a határnál az ember időzónát is vált. Így egy gyors hazatelefon után tovább is indultam Sibiuba, ami még olyan 170 km volt onnét az első tábla szerint. Szerencsére a következő szerint már csak 153, ennyit még sosem haladtam kb. 2 perc alattJ, bár valószínűleg nem én léptem át a hangsebességet, csak nem teljesen állandó módszertannal becsülték meg a távolságot.

Az óraállítás ellenére szerencsére nincs annyival keletebbre az ország, ezért viszonylag világosban tudtam megtenni a még hátralévő szakaszt, kb. háromnegyed 10 fele lett teljesen sötét, amikor már kb. 10 km-re voltam a városhatártól. Itt a kinyomtatott térképnek hála villámgyorsan megtaláltam a rendkívül bájos szállást (erről kivételesen van kép, csak nem tudtam még felvarázsolni a gépre), ahol egy szót se beszélt a néni angolul, de szerencsére a lánya (?) igen, és így sikerült is tisztáznunk, hogy mit is szeretnék, és az estét már egy közeli non-stopban szerzett Bergenbier (ez Norvégia miatt különösen jópofa, pedig ott nincs is Bergen sör, hacsak a Hatleberg konyháiban tenyésztett löttyöt nem nevezzük annak) társaságában tölthettem. Sajnos városnézésre nagyon már nem maradt erő, ezért csak a közeli utcákat jártam be, ahol megnéztem a kóborkutyákat, (szerencsére Damjanich utca nem volt, így nem is támadtak), illetve egy kellően illuminált násznépet (szombat volt, ugye).

Kutya egyébként Sibiuig Aradon kívül nem sok jött még szembe, leginkább az utakon láttam őket, kétdimenziós állapotban, de volt ott lapos róka, és a földhöz túlságosan hozzásimuló macska is. Nem tudom, hogy ennyit ütnek el, vagy csak ritkábban takarítják az utakat. Később megfogalmazódott bennem ennek kapcsán egy evolúciós elmélet, miszerint egyre kevesebb olyan kutya lesz, akik járműveket kergetnek, mert jellemzően belőlük lesznek a lapos kutyák, és azok már nem igazán szaporodnak… Másnap reggel beszereztem zsemlét és juhsajtot, és az Erdélyi osztálykirándulásunk emlékére azt ettem egész nap. Egy napig egyébként finom is volt, ott is ha jól emlékszem csak úgy az első hét vége fele kezdtünk megcsömörleni tőle és sóvárogni egy kis vaj vagy zöldség után.

Ha esetleg a fotókat hiányolná valaki, a szállást leszámítva azért nem raktam fel, mert nincsenek. Motorral bonyolult dolog a fotózás, hacsak az embernek nincs GoPro-ja, mert míg a kocsiból felkapod a gépet és oldalra kattintasz egyet, itt meg kell állni, letámasztani, levenni a sisakot, a kesztyűt, elővenni a fényképezőgépet a táskából, szóval legalább egy 5-10 perces művelet. Megállni meg leginkább benzinkutakon álltam meg, azon pedig nincs sok fotózni való, tök ugyanolyanok, mint otthon.

Életem első, és biztosan nem utolsó motoros kalandja volt Bukarestbe lejönni motorral, amit egyáltalán nem bántam meg.

Motorral utazni nagyon jó dolog, mert a legjobbat hozza ki az emberből. És itt most elsősorban nem magamra gondolok, hanem mindenki másra. Azt tapasztaltam, hogy mindenki különösen segítőkésszé, kedvessé és lelkessé válik, amikor látja, vagy hall róla, hogy hogyan érkeztem. 

Persze azért nekem is jó volt közben:)

Körülbelül 11 óra körül indultam el szombaton, mert pénteken a SIM kártyám elromlása miatt (amit korábban nem is gondoltam, hogy lehetséges, mert kb. annyira bonyolult, mint egy darab fém) csak nagyon későn értem haza, és úgy döntöttem, hogy reggel csomagolok majd csak, korán felkelve. Ugyanemiatt ráadásul nem tudtam magammal hozni a telefonomat se, mert arra gyanakodtam és leadtam szervízbe, ez az egyik ok, amiért nincs kép.

Nos, szerintem egész sok mindenben jó vagyok, de a csomagolás és a koránkelés biztosan nincs ezen a listán, szóval végül csak viszonylag későn tudtam elindulni. A lényeg, hogy elköszöntem a családtól, csináltunk még egy utolsó fotót, és lelkesen nekiindultam a nagy utazásnak. El is jutottam a 12-es kilométerkőig, (a 13-as kilométerkő nevű megállónál kell hozzánk leszállni, és nomen est omen), amikor eszembe jutott, hogy az összes kinyomtatott térképet, szállásfoglalást, és az iratok másolatát szépen a nyomtatóban felejtettem:)

Ezeket begyűjtve ezúttal már tényleg túljutottam Budapest határán. De olyan sokkal azért nem. Történt ugyanis, hogy az M5-ösön kb. a 30-ig km körül egyszercsak egy kamionelőzés után (a kamionelőzés eléggé meghatározó jelenség volt a hétvégén végig, a durva, hogy nem csak én előztem őket, hanem időnként fordítva is...) elkezdett lassulni a motor. Megtekertem a gázkart, de nem történt semmi, lassul tovább, mint amikor kifogy a benzin. Ez utóbbira mondjuk kevéssé gyanakodtam, mert kb. 20 km-el előtte tankoltam egyet amikor matricát vettem. Amikor már 60 alá lassultam, szépen kiálltam a leállósávba, és húzogattam a gázt, hátha történik valami. Történt is, újra nekiindult a motor, szépen visszamentem a pályára, és ezúttal az eddigi 8500-as fordulatról 8000-re mentem vissza a folyamatos tempóval (a sebességmérő most éppen spirál hiányában nem működik, szóval fordulatszámokat tudok mondani). No, ez segített is, mert így eltelt legalább 15 perc, mire ez megint megtörtént. De sikerült megállás nélkül megúszni, és ezúttal már szépen nyugodtan 7500-as fordulaton kezdtem krúzolni egy öreg Audi mögött, hogy kevésbé fogyjon a benzin (ugyanis egy korábban hiányzó rugó helyére a benzincsap membránhoz be lett téve egy új, és gyanítottam, hogy az a tettes). Ez sem segített, és ezúttal már teljesen leállt a motor, szépen ki is gurultam a leállósávba, kb. Budapest és Szeged közt félúton, hogy akkor mi is legyen. Szerencsére kaptam telefonos segítséget Mirektől, akihez szoktam vinni a motort, hogy a szóban forgó rugó kiszedhető annélkül, hogy az egész Alföldet beterítené a frissen teletankolt tartályból a benzin, és így a magammal vitt csavarhúzó és egy kedves éppen arra járó autópálya gondnok segítségével hipp-hopp eltávolítottam a "felesleges" rugót. Technikai problémák ezzel megoldva, a motor azóta is TÖKÉLETES!

A frissen jött erő birtokában el is mentem gyorsan az első benzinkútig, ahol ellenőriztem a technikát, és a stresszt oldandó szendvicseztem egy kicsit. Viszont itt már 3 óra volt, és én még csak mindig kb. 100 km-nél jártam az aznapi ötszázakárhányból, szóval bele kellett húzni rendesen. Toltam is megállás nélkül az autópálya végéig, a füldugó nagyon jó szolgálatott tett, mert a tartósan 130-140-el fújó szél bizony rendesen zenél a sisakon, annyira, hogy a 8500-9000-en forgó motorból gyakorlatilag alig hallani valamit.

Az autópálya kb. Makónál ér véget, és utána valami botrányos minőségű út következett, ezért szépen beálltam egy kamion mögé, és vele együtt haladtam. Igenám, de nem mindenki gondolta ezt így jónak. Egyszercsak azt vettem észre, hogy csökken a légnyomás a bal kezemen, és oldara nézve azt láttam, hogy egy kamion elkezdett előzni minket. Aztán mégegy, és mégegy. Nem igazán zavartatták magukat, simán két percig kint voltak a szembesávban. Itt jött át az út egyik legnagyobb tanulsága, hogy bizony nem mindig az a legbiztonságosabb, ha nem előzöl, hanem bizony ha van rá lehetőség, előzni kell, mert különben más teszi ezt meg helyetted, és ha jön valaki szembe, akkor a visszahúzódó legalább négykerekű járművel szemben minden bizonnyal én fogom a rövidebbet húzni. Végül elértem a határhoz, majd egy gyors tankolás után kb. Délután fél ötre megérkeztem Romániába, tele aggodalommal, hogy ha a határig ilyen út vezetett, milyen lesz a túloldalon, és hogyan fogok nyitvatartási időn belül odaérni a nagyszebeni (Sibiu) szállásra, ami onnét még kb. 370 km…

  No, ez a egy kicsit a fősodron kívüli poszt lesz, és most nem ezzel kéne töltenem az időt a sok írnivaló mellett, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Ugye az van, hogy volt a jó öreg, mindenki által kedvelt TV Maci, Paprikajancsi (Álommanó páros) a klassz töttörötöröröttötőő zenével. Így:

És lett belőle ez:

Most jöhetnék azzal, hogy a nyugdíjmegtakarításaink, az alkotmányunk, és a nemzetközi összehasonlításban is rendkívül kiegyensúlyozott parlamenti választási rendszerünk után ezt is elveszik tőlünk:) De ebbe a vonalba inkább nem mennék bele, nézzük úgy a dolgot, hogy ehhez a politikának semmi köze, és csak televíziós/pedagógiai szempontok játszottak közre a megszületésében.

Igen, pedagógiai, mert a meséknek mindig is volt, és lesz is ilyen szerepe, ezért is probléma, hogy a mai gyereksorozatok közül sokban a morális üzenet, tanulság, példamutatás szerepe szinte teljesen elvész a szórakoztatás mellett, ami persze legalább olyan fontos (különben nem fogják szeretni, nézni), de önmagában nem igazán értékes. A kettő ráadásul egyáltalán nem zárja ki egymást, és azok az igazán jó mesék, amikben megtalálják az egyensúlyt. Nem azt mondom, hogy régen minden jobb volt, vannak ma is nagyon jó mesék, Nyugatról is, két pozitív példaként hirtelen a Dreamworks Shrek-jét (első két rész) és a Nickelodeon Avatarját mondanám a mostaniak közül, de biztos vannak mások is.

No de térjünk a lényegre:

Szerintem a bábok és a környezet kifejezetten aranyosak, nekem ezzel a résszel nincs bajom, sőt, szerintem jól eltalálták. Ami viszont legjobban hiányzik, az a remekül eltalált eredeti zene, ami ütemesebb, jellegzetesebb, dallamosabb és fülbemászóbb volt. Simán meg lehetett volna tartani és csak az animációt cserélni. Ha egy brandhez egy jó dallam társul, hülyeség lecserélni, maximum modernizálni érdemes. Ez egyáltalán nem modernebb hangzású a réginél csak pont a karakterességét vesztette el, szóval még ilyen célból sem logikus. (A poszt megírása alatt meghallgattam vagy hússzor, de még mindig semmi, szóval az új zene nem fülbemászó)

A névváltoztatás sem értem, mi az a maci tévé, így, kisbetűvel? A műsor neve az Esti Mese, mert mese és este adják, ennél egyértelműbb dolog nincs. Ez az átnevezés kb. akkora baromság, mint a Reggeli Krónikát átnevezni 180 percre. A BBC se nevezgeti át a Top Gear-t mondjuk 214,15 Mph-ra, vagy az NBC a Saturday Night Live-ot 11 PM Comedists-ra, vajon miért... 

De ennél nagyobb gond az, hogy a jópofa karakterek amit, és ahogy csinálnak, az nem jó. Egy 10+ évre szóló szpot leforgatásához igazán használhattak volna nagyobb képkockaszámot, mert zavaróan darabos a mozgásuk, ennél a jó öreg medve is sokkal szebb, gördülékenyebb mozdulatokkal mozgott. Stop motion bábokkal lehet nagyon szép animációt csinálni, pl. Fantastic Mr. Fox. (George Clooney rókája). Ez különösen azért kár, mert a mozdulataik amúgy nem rosszak, ötletesek, és kifejezetten szeretetteljesek, ami tök jó. Szóval egy kicsit jobb kamerakezeléssel többet is ki lehetett volna hozni a dologból.

Viszont amit csinálnak, az nagyon nem tetszik. A régi Maci lefekvéshez készülődött, FOGAT MOSOTT (fontos, nem is olyan rejtett üzenet), majd amikor szépen pizsamába öltözött és mindent elrendezett, dolga végeztével leült megnézni a mesét, utána pedig szépen lefeküdt aludni. Igazi békebeli kép.

Most a kissrác hazajön (zöldfehér mezben, tegyük hozzá) a fociból, ami egyébként nagyon klassz, mert fontos a testmozgás, ösztönözzük a lurkókat a sportra! Viszont szerintem ez nem kéne, hogy csak a fiúk sajátja legyen. A sportos közösségi fiú és az otthon egyedül babázó lány sztereotípia nekem kicsit Get back to the kitchen feelinget ad. Ha már mindenképpen meg kell jeleníteni a nemi szerepek közti különbséget az esti mese előtt (szerintem nem kell), akkor a lánynak is adjunk valami szofisztikáltabb tevékenységet, pl. fessen, olvasson, vagy tanuljon, esetleg jöjjön haza valamilyen hangszerrel, vagy valami ilyesmi, lányok ti biztos tudnátok olyat mondani, ami ezeknél jobb, közösségibb. Ha már modernizálunk, akkor legyünk tekintettel a nők egyenjogúságára is, ami elvileg egy elfogadott dolog minden oldalon. Nem itt kell megpróbálni növelni a gyerekvállalási kedvet.

Ami kifejezetten negatív, hogy a kissrác hazajön a fociból köszönés nélkül, koszosan-büdösen, és lepattan a számítógép mellé csekkolni a fácsét, majd a húga noszogatására nagy nehezen szakad el tőle. Ki persze nem kapcsolja, éljen az energiatakarékosság, vagy hadd töltődjön addig is a torrent:) Hol van ez a fogmosás, összekészülés lefekvéshez rendre szoktató üzenetétől?

Végül a srác egy "Who's your daddy?" csípőre tett kezű beállással arrébb tessékeli a nyulat, majd egy moziban randizós mozdulattal átöleli a kislányt. Reggel húgom, ugye...:P Na jó, itt szándékosan túloztam:)

Kicsit az egész kisfiú-kislány koncepciót szerencsétlennek tartom, mert óhatatlanul felmerül, hogy ha már család idill, akkor este hétkor hol vannak a szülők? Az a standard, hogy 11 órás műszakokat tolnak szerencsétlenek a melóban, hogy fizetni tudják a svájci frankos hitelt a plazmatévére? Vagy esetleg edzeni vannak ők is? A kissrác nem éhezett meg a focizás után? Vagy a netpincérre ment fel megrendelni a pizzát? Esetleg a tévézés Annamáriáék árgus figyelő szemeinek köszönhetően már képes pótolni a szülői felügyeletet, és így már nincs is rájuk szükség? Ha család van, én tettem volna egy papa macit és egy mamamacit is a kanapéra.

Bár a karakterek közötti interakció jó, és új lehetőségeket nyit, különösen, ha lesznek variációk, de a család ottléte/nem léte miatt volt szerintem sokkal jobb a Micimackó szerűen semleges, kis mesebeli barátjával tévéző, rendszerető TV Maci, mert ott a karaktert nem próbálták meg beleerőltetni valamiféle idillbe, amit korrektül nagyobb hibák nélkül átvinni kb. csak egy Mézga család hosszúságú főcímmel lehetne. Az öreg medve csak sallangok nélkül a rend, a fogmosás és az időben lefekvés örök és igaz üzenetét hordozta. Ráadásul itt a kis lurkók a médiafogyasztás után még javában fent vannak, talán a 9-re hazaérő tizenkétórázó szülőket várva, és szemmel láthatóan aktív tevékenységbe, rajzolásba kezdenek, az esti készülődésre kb. annyi utalás van, mint ha délután négykor adnák le a műsort. Egyébként egy délután négyórás meseblokkhoz tényleg jó főcím lehetne.

Amennyiben persze az volt a cél, hogy realisztikusabb legyen a kép, sajnos sikerült, tényleg sok helyen így zajlik az est. Na de ez valahol nem igazán jó, és szerintem annyira ne legyünk realisztikusak már, hogy az esti mese előtt a TV Maci még gyorsan elindítja a torrentet és csekkoklja a fácsét. Mert akkor már a realisztikus az lenne, hogy nem is nézik az esti mesét, max. a Barátok köztöt, vagy benyomják a Vivát, jobb esetben a Discovery-t a háttérbe, miközben a facebookon csetelnek. A mese mint műfaj egy-két inkább felnőtteknek szóló műtől eltekintve pont nem arról szól, hogy realisztikusabban mutassa a valóságot hanem arról, hogy idilli, varázslatos világba repítsen, ahol tartalmasan és jól szórakozol. Ezért is kellemes felüdülés a kacsintó nyúl a végén, mert bár kicsit öncélú, azért egy kis meseszerűséget visz a végére.

Szóval, lehetett volna ez jobb is, nekem a régi jobban bejött, de persze én már jócskán felette vagyok végzős egyetemistaként a célcsoportnak, szóval az igazi ítéletet majd az ezen felnövő gyerekek fogják kimondani. Ha lesznek még ilyenek...

Kicsit olyan ez, mint egy film jó színészekkel és díszletekkel, de gyenge technológiával és rossz forgatókönyvvel, ami annak ellenére, hogy van benne pár jó jelenet, nem igazán áll össze. A karakterek szerethetősége miatt 5/10-et adnék rá. Összességében egy sokkal megosztóbb videó, mint a régi (Fradi, női egyenjogúság, illem, család szülők nélkül), de azt azért nem mondanám, hogy alkalmatlan. Úgy látom, hogy a készítők igyekeztek, van benne szeretet, beletették a lelküket, csak nem gondolták át eléggé az egyes részek jelentését. De az is lehet, hogy átgondolták, és pont ilyen üzenetet akartak közvetíteni, akkor csak szimplán nem értünk egyet néhány helyen.

Azért lehetett volna sokkal rosszabb is, pl. ilyen:)

Nem járja ez így, hogy nem írok, ezért megpróbálom kikerülni a blog.hu rettenetes képkezelését, és pdf-ben töltöm föl a bejegyzést. Remélem olvassátok, mert akkor gyakrabban fogok tudni posztolni, mivel az egy poszt megírására fordított idő eddig úgy nézett ki, hogy egy óra alatt megírom, fél óra alatt kiválasztom a képeket hozzá, és utána két órát szenvedek, mire az össze kép úgy és ott van, ahogy akartam. Ráadásul ez a lélekölő része, szóval emiatt is volt, hogy már egy ideje nem vágtam bele. Nos, íme az iromány, olvassátok szerettel!

 Ez nem valami béna télapó utánzás akar lenni, hanem a helyiek így mondják az NHH-t. Fura, mi? Viszont maga az egyetem bőven van annyira jó, hogy megérdemeljen egy saját posztot most, hogy végre megszállt az ihlet.

Alapvetően ugyanis nem tévedtem, a skandináv oktatás tényleg nagyon jó lehet, ha ez még csak nem is a legjobbnak tartott egyetem a három ország közül, a CBS-t és az SSE-t is előrébb sorolja az FT. Annyira persze ez nem hat meg, különösen, hogy Koppenhágáról azt csicseregték a madarak, hogy eléggé akadémiai fókuszú, és a gyakorlatorientáció azért hozzám mindig közelebb állt.

Maga az épület semmi extra, leszámítva egy-két streetartos alkotást, és a fantasztikus rektori termet, amibe földi halandó elég ritkán teheti be a lábát. Nekünk sikerült, welcome fogadást tartottak a cserediákoknak ugyanis még januárban, nagyon klassz. Raknék fel fotókat, csak a könyvtárban vagyok, és épp nagyon esik odakint (épp... mintha nem egész nap így tett volna:).

Nagyon tetszik az alap hozzáállás az egyetemen, végtelenül segítőkész mindenki, és abszolút pozitív a diákok felé. Otthon is van sok olyan tanár, aki így tesz, de itt valahogy általánosabbnak tűnik a pozitív hozzáállás, és ez érezhető az alaphangulaton. Ez nem azt jelenti, hogy nem szigorúak, hanem hogy a leírt kereteken belül nagyon segítőkészek. Érdekesség, hogy egy vizsgaalkalom van mindenből, viszont három héttel a vizsga előttig leadhatsz bármit, és a tárgyjelentkezési időszak is egy hónap volt. 

No de mitől is jók az órák, és miket tanulok?

Elsőként azért jók, mert 2*2*45 percesek. Ez az az időtartam, amire minketdiákokat/hallgatókat terveztek, kondicionáltak 12 éven keresztül, sokkal kellemesebb így tanulni, mint az embertelen 2*80 perces Corvinusos blokkokban. Ráadásul a két kettes alkalom nem is egymás után van, így egy kicsit többet lehet tanulni belőlük, és a kéz is nehezebben téved az angry birds felé a 120. perc környékén.

Harmadszor azért, mert elég jó tárgyakat sikerült választanom. Következzenek kedveltség szerinti sorrendben.

6. Corporate Finance. Ezt az órát azért választottam, mert otthon még nem került teljesítésre. Alapvetően nem vagyok pénzügyes, és többek közt azért, mert nem annyira kedvelem, ennek ellenére ez az óra egész jó. Amit hiányolok, hogy nincsenek szemináriumok, és a Agnar Sandmo teremben vannak az órák, ami azért egy kb. 150 fős előadó, szóval nem nagyon tudsz visszakérdezni, ha valami nem megy. Ez nem akkora baj, mert a srác nagyon jól magyaráz, és logikusan felépített profi prezentációról megy az egész. Vannak házi feladatok belőle, illetve majd lesz egy csoportos feladat, ahol a Facebook értékét kell meghatározni, Frigyessel, vagy valaki mással már egyszer játszottam ilyet valamikor asszem, szóval ez hosszútávon is hasznos feladat lehet. Nem rossz tárgy ez tehát, de talán a téma miatt ezért lelkesedek a legkevésbé.

5. Cross Cultural Management. CEMS-es kötelező alaptárgy. A tárgyról rengeteg rosszat hallottam  régebbi cemsesektől, pedig itt alapvetően nem rossz, sőt, egész érdekes. A tanár hív vendégeket, eddig volt egy tolmács meg egy norvég cég (piacvezetők hajófelszerelésben és másodikak olajfúró platform felszerelésben) HR osztályának az a vezetője, aki pont a különböző kultúrák közötti összhangért felel. Egyébként is viszonylag jó esettanulmányokat veszünk, és nem is tűnik különösebben megterhelőnek a kiadott feladatok mennyisége.

4. Norsk 01. Bizony, elkezdtem Norvégul tanulni. Eredetileg is gondolkoztam rajta, de a kedvcsináló előadásos Klara, a norvég tanár nagyon meggyőző volt, úgyhogy belevágtam. Hát, mit nem mondjak Den norsk er ikke lett, de azért annyira nem is nehéz, de elég sok készülést igényel az órák közt. Azért persze a különböző élelmiszerek nevét egész jól tudom már, és hála a csak norvég netbanknak szerintem azon a területen a csoportból átlag felett vagyok:). Sajnos egyéb területen nem, a németek nagyon kenik vágják, mert egész közel van hozzájuk, bár hogy a German-Deutsch-Német vonalból hogy lett Tysk, az számomra a nyelv egyik nagy rejtélye. Az órák jó hangulatban telnek, a kiejtést kicsit nehéz megtanulni, viszont ha már megvannak a kapcsolatok, akkor szerencsések vagyunk, mert az y (~i és ű közt valahol) hangon kívül a többi egy az egyben megfelel a mi magánhangzóinknak, többnyire eggyel elcsúsztatva (pl. az o az u  és ők úgy mondják a fővárost, hogy Uslu, lol). A norvég egyébként nem a főépületben van, hanem egy Merino nevű másikban, ami nem a pihepuha gyapjúbélésű fotelekrl híres, hanem a rengeteg lépcsőről, ami összeköti a főépülettel. Fölfele kész cardio...

3. CEMS Business Project: És meg is érkeztünk a dobogóra, ezeket már kifejezetten élvezem. Az Accenture-el dolgozunk egy négyfős csapatban, aminek nagyon örülök, mert az otthon is jelenlevő tanácsadó cégek közül ők az egyetlenek, akikkel nem működtem még együtt semmilyen formában. A projekt is nagyon ott van, mert bár szexisége kérdéses (public sector elektronikus szolgáltatások), van mögötte igazi ügyfél, és nem csak hipotetikus. Elég nagy szabad kezet is kaptunk, gyakorlatilag mi vagyunk a project teamben a tanácsadók, az ő tanácsadóik töltik be a partneri szerepet, és az ügyfél meg saját magát alakítja. Három lánnyal vagyok egy csapatban (mint utólag kiderült, cukinak találták az egyik prezentáló arcot :)), akik Norvégiából, Svájcból és Csehországból jöttek.

2. Chinese Challange: Ezen a tárgyon meglepő módon Kínáról tanulunk, és arról, hogy Kína előretörése milyen kihívásokat okoz a világon, milyen folyamatokat idéz elő. Bár úgy hangzik, mintha a tárgy alapbeállítása ellenséges lenne, de nem, professzionális semlegesség uralkodik ilyen téren. Kivéve persze, amikor Oxfordi vitákat tartunk. Korábban még sose játszottam ilyet, nagyon tetszik. A lényege, hogy a két csapat teljesen ellentétes álláspontot képvisel, és a cél nem egymás, hanem a közönség meggyőzése.  A vita kötött napirend szerint zajlik, 2*3*5 perces szónoklatokkal, interpellációval, és a közönség is felszólalhat. Ezen kívül el kell készíteni év végére egy nagybeadandót, témául a kínai elektromos autókat választottam (fordítom belőle a tdk-t is persze, meg megy a diplomába), és lesz egy vizsga is. Egyébként ez általánosan jellemző, minden tárgyból vagy egy-két kis évközi, egy nagyobb évvégi és egy 3-4 órás vizsgával zárulnak.

1. Alternative  Energies: Ez a tárgy mindent visz. Konkrétan élvezem, hogy fizikát tanulok! Ugyanis a tárgy úgy épül fel, hogy megtanuljuk minden erőmű működését széntől szélig a fizikai-kémiai szinttől, hogy utána reális kalkulációkat tudjunk végezni a megtérülési számításokhoz. Ráadásul a tanár is hatalmas arc, csomó poént süt el, és nagyon jól magyaráz, óra közben úgy érzem, hogy simán értem a fizikai rész is. Utána persze az otthoni számolásoknál kevésbé, de végül is csapatosan össszehoztuk az eredményeket:) A fosszilis és atomerőműveket már végigvettük, most kezdődnek a megújulók, már nagyon várom. Ez egy olyan tantárgy, ami szerintem a SIM-hez hasonlóan közvetlen előnyt jelent sok szituációban, és ha energetikai területre mész dolgozni, nagyon hasznos lehet.

Extraként 3 random történet:

1. Kimostam az iPodomat. És utána beraktam a szárítóba. Mikor másodszor indítottam volna el a szárítót, akkor lettem figyelmes a kattogásra, kinyitottam és megláttam a nagyon tiszta iPodot. 4 napig szárítgattam, először hajszárítóval, aztán a netbook hűtőjének melegénél, és után megpróbáltam bekapcsolni. Azóta is kiválóan működik, még az idő se állítódott el rajta. Ok, elismerem, annyira azért nem rosszak tartósságra az apple cuccok:)

2. Beléptem a vitorlás klubba, 400 korona egy félévre, idekint ez kb. 10 napi kaja sincs, szóval nagyon megéri. Holnap megyek először vitorlázni, nagyon várom már. Albin Express hajóik vannak, ez egy skandináv OD osztály, 7,7 m  hosszú, 1800 kiló, szóval biztonságos darab. Alapvetően csak egyesületi skipperrel lehet kimenni, de mivel van jogsim, lehetek akár én is ilyen, és akkor vihetek el egyedül hajót ha van épp szabadon, cserébe vinnem kell embereket ki, amihez amúgy is lenne kedvem, szóval nem nagy áldozat. Állat lenne, rátanulok eléggé, hogy jól menjen:) Ráadásul azt mondták, hogy lehet offshore tanfolyamot szervezni, ha van rá igény, és egy ezresből megvan a vizsga. Ami otthoni szemmel is olcsó, mert egy tengeri jogsi tanfolyammal 100 körül van. Ahogy kinézek, lehet holnap be kell szereznem valami síkabátnál vízhatlanabb cuccot.

3. Nem bírtam ki ezt a félévet sem esettanulmány verseny nélkül. De legalább elég jóra megyek, a CBS Case Study Competition (ezen voltak Giorgo-ék) mellé kapcsolódik egy Beat the Elite nevű verseny, ahova bárki nevezhet Skandináv egyetemekről, és az 5 döntős meghívást nyer a Koppenhágai döntőre, ahol prezentálhatja a megoldását. Nagy kedvem lenne hozzá, viszont kezdő csapattal indulok, remélem azért bejutunk!

+1 Ryanair és vonat kombóval elég jó áron ki lehet jutni otthonról, ha esetleg valaki érdeklődne:)

Amint látjátok, eléggé élvezem az itteni életet, ma voltunk bent sétálni a többiekkel, a város is egészen gyönyörű (írok majd róla, csak még gyűjtögetek), azonban mint tudjuk, mindennek ára van. Norvégiában ez a mondás különösen igaz, mert általában elég magas, különösen ha saját kis forintunkra számolom át. Ezt egyébként elég gyakran megteszem, emiatt a fejben negyvennel szorzás mesterévé kezdek avanzsálni:)

Szóval, az ár az többnyire magas, de vannak azért meglepően olcsó dolgok, és helyek is, nagyon résen kell lenni. Csomót lehet spórolni, döbbenetes (akár többszörös) különbségek tudnak lenni pl. kajában az egyes boltok és márkák árai között. Ha euróra számolod át az árakat, akkor már annyira nem durvák, max egy 15%-al több a Nyugat-európaihoz képest, a finnekkel, dánokkal és gondolom akkor már a svédekkel is meg kb. azonos szintet képvisel.

A teljesség igénye nélkül pár dolog az árszint érzékeltetésére:

Tömegközlekedés:

Éljen soká a BKV (de legalább is ne csődöljön be februárban), ugyanis az otthoni jegy és bérletárak köszönő viszonyban sincsenek az itteniekkel. Itt az egyszeri cserediák választhat, hogy 1200 forintért vesz buszjegyet, vagy 16 000 Ft-ért diákbérletet. Középútnak meg ott van a gyűjtőjegy, 12 db 10 000 Ft. Durva, mi? Mondjuk szép újak a buszok, kedvesek a sofőrök, és egész sűrűn is jár, de pl. az éjszakai busz ebben nincs benne, az 60 korona. Ha megbüntetnek, az 750 korona, szóval a bliccelés se túl jó megoldás.

Kaja:

Kiló krumpli: 20 korona. 800 Ft egy kiló krumpliért, komolyan srácok, szerintem olcsóbb lenne otthonról repülővel szállítani...

Lazac: Óriási árkülönbségek, most vettem fagyasztott fél kilót (finom) 29 koronáért, de van frissből akár 10-szer ennyiért is. Ez nagyjából a többi halra, és herkentyűfélére is igaz. Vicces, hogy kb. az összeset megeszik nyersen is, sőt, főleg úgy.

Hús: A csirke tényleg annyi, mint a hal, a többi még drágább. Majd a bárányból készült Pinnekjott-ot meg szeretném kóstolni mindenképp, ez nálunk tipikus karácsonyi kaja, fenyőpálcikákon sütött füstölt érlelt, manapság fagyasztott bárányborda szeleteket takar kb. sok helyen kapni hozzá az alap husikat.

Kenyér: 8 koronától 30-ig, én ilyen rozsos kétszersültet eszem inkább, az finom, egészséges, tartós és 20 koronáért kapsz egy óriási csomaggal.

Gyümölcs: Narancs, banán: 800 Ft/kg, alma 1200 Ft/kg (lol), mandarin 1000 Ft/kg, narancsot és banánt vettem eddig főleg. Érdekes módon lehet kapni epret is 1600-ért, ráadásul elvileg norvég, nem akarom tudni hogyan bírták rá, hogy most megteremjen...

Zöldség: Az uborka 15, a kaliforniai paprika darabja 20(nem is vettem), a paradicsom fél kiló 25 (azt se). 

Mirelit cuccok: Zöldségek 25-50 Egytálételek 10-80 Pizza: 20-50 Halak 25-csillagos ég Rákok: 120/kiló, tök vicces, külön garnéla hűtő van, ahonnét kis lapáttal szedheted ki.

Csoki: Szeletes: 10-től, táblás 20-tól, felejtős kategória...

Felvágottakat annyira még nem néztem, mert úgy se tudnának versenyezni a Pick-el és a Gyulaival amim még van, de a virslik, amikből ők sokat esznek az 400 Ft-tól kezdődik, és kb. 2000 Ft-ig tart egy csomaggal.

Vaj: Egyrész, van, másrészt ezt használják olajnak is, a napraforgó olajat csak az olivával, balzsamecettel és a többi elegánsabb cuccal egy polcon, kis választékban lehet kapni, míg sütőmargarinnak külön hűtője van, és van belőle vagy 10 féle. Kb. 800 Ft egy kocka.

Kész kaja:

Elrettentő kép a pizza árakról (40-el kell szorozni). Itt tuti nem fogok rendelni, kicsit azért hiányzik is a Netpincér

Hamburger: 20-100 Korona, mekis-burgerkinges menük 80 körül.

A Kylling Burger nem egy rohadt jó terméknév (nekem legalább is tetszene), hanem a csirkét mondják így:) A kép egyébként az egyetem melletti Statoil kutat ábrázolja, hogy ez miért fontos hely, lásd az előző posztban.

Hotdog: 20 korona

Ikeás hotdog: 5 korona (Imádom az IKEA-t:), serpenyőt is vagy 800 Forintért tudtam venni.)

Halas szendvics (természetesen nyers halas): 40-150 korona.

IKEA-s hotdogon kívül még nem ettem kész kaját, asszem ez emiatt így is fog maradni...

Alkohol:

Sör:

Boltban: 18-tól kezdődik a legalja, kb. 20-ért már van normális (ez ugye 800 Ft), Egyetemi klubban 30 korona, máshol min. 40.

Egyéb: nincs. Konkrétan nem lehet kapni a boltban. De van:

Vinmonopolet:

A vin a borra a monopolet meg ugye a monopóliumra emlékeztet, és minden igaz vele kapcsolatban, ami elsőre felsejlik, állami, és baromi drága a fogyasztóknak (ezt plz ne tanuljuk el otthon). Bementem körülnézni, de vásárolni eszembe se jutott. Mert:

Borok: 4000 Ft-tól, a németek...

Vodkák: 8000 Ft-tól

Egyéb tömény szeszesitalok: 12 000 Ft-tól. Szerencsére még kitart az otthoni ellátmány, utána meg úgy is jöttök, ugyeeee?:)

Egyéb:

Benzin: 578 Ft/liter. Döbbenetes, pedig van olajuk dögivel. Svédországba, ahol konkrétan tőlük veszik az olajat, sokkal olcsóbb, és a határról át is járnak tankolni.

Okostelefonok és telekommunikáció: No itt egy pont, ami végre olcsó, HTC DesireS: 1000 korona HTC Sensation 2000 korona, Samsung Galaxy S2 2200 korona. A feltöltőkártyás percdíj pedig 0,89 korona/perc, és hálózaton belül ingyen hívsz a Chess-el. Apropó, norvég számom is van, majd FB-n megírom vagy elmondom szóban.

Pénzváltás: Az aljas surmó mindenüket, bankonként 2000-8000 forint commission, de ahol nincs, ott meg botrányos árfolyamokkal kompenzálnak, szóval mindenképp érdemesebb otthon váltani, csak kis utánajárást igényel, mert ritka a norvég korona Budapesten.

Ruhák: Azonos, max egy kicsit drágább.

Sport: 850 korona az összes SIB-es fitnesszterembe érvényes bérlet, uszoda is van egy szemeszterre, ez elég fain.

Érdekesség: a cigaretta 100 korona, azaz 4000 Forint/doboz, épp ezért nem is igen dohányoznak. Helyette egy Snuss nevű cuccot tolnak, ami kb. tubáknak felel meg, csak nem, mert a szájukba veszik, majd kicsit összerágják és összeköpködnek vele mindent. Mit ne mondjak, igényes egy szokás:). Még nem próbáltam, de szerintem lehet nem is fogom.

No, kb. ennyit az árakról, mondom, elég durvák, de ha ügyes vagy, el lehet csípni jó ajánlatokat az óriási különbségek miatt, illetve bérletekkel, és egyéb tömbösített megoldásokkal el lehet csípni elég jó üzleteket.

És akkor jöjjön a random benyomások rovat:

1. A város egyik legszebb dombján van egy bájos kis park tóval. Na, ez a drogosok telephelye, ma sétáltunk arra, és elég lecsúszott népek tanyáznak a bozótokban és a padoknál, eldobált tűt is láttunk. Nem értem, hogy a centrumban hogy hagyhatják őket békén ilyen lazán, hisz ez itt is teljesen illegális.

2. A kikötő vize nagyon tiszta. Következésképpen nagyon jól látszik az alján a szemét, sikerült beazonosítanom: Széket, biciklit, kávésbögrét, kifordult esernyőt (meglepő...), tányért. 

3. Gondolom nektek is feltűnt már otthon, és más nagyvárosokban (kivéve Szingapúr, ugye:)) a sok fekete folt otthon a járdán, különösen iskolák, McDonaldsok, klubok és egyéb nagy ifjúsági sűrűségű helyek közelében. Na, azok eldobott és az útba beletaposott rágógumik. Itt a tiszta levegő és az állandó eső miatt ezek a foltok fehérek.

+1 Ez egy Ibsen szobor a színházuk előtt. Lol, hogy néz már ki?!?

Ebben a bejegyzésben egy zseniális tárgyról szeretnék beszámolni, ami jóságában valahol az örökélet-ingyensör tengelyen helyezkedik el, és jelentősen javítja a mindennapi közérzetet.

Ez a remek tárgy pedig a Statoil Bögre, azaz Statoil Cup. Így néz ki:

Duplafalú fém thermo bögre, zárható műanyag kupakkal. Hogy ez miért olyan jó? Azért, mert felmutatásával bármikor, bármely Statoil benzinkúton (ez kb. a norvég MOL, csak nyilván sokkal nagyobb cég) ingyen megtöltheted kávéval, és az egyetem mellett ráadásul pont van egy, szóval reggel befele menet simán meg tudod tölteni, és akár a szünetekben is. van vagy 8-12 féle kávé variáció, meg forró csoki és tea is, elég finomak. Szóval képzelhetitek, hogy ez itt az egyetemisták és kamionsofőrök Szent Grálja. Szerintem komoly szerepet játszik a közlekedésbiztonságban, különösen a 100-as autópálya sebességkorlátozás mellett segít az elalvás megelőzésben.

Szóval, amikor megyünk sétálni a városban, vagy egyetemre, mindig visszük magunkkal, mert a hidegben forró kávét/csokit/teát kortyolgatva még az eső is szebbnek tűnik.

Bár lenne otthon is ilyen, szerintem tuti többen tankolnának a MOL-nál! Felvetettük még, hogy kéne Statoil söröskorsó, borosüveg és Whiskys üveg is, de sajnos azok nem léteznek:)

   A címben szereplő helyen, azaz a Hatleberg koliban töltöm a mindennapjaimat. Ez egy elég jó hely, mert sokan vagyunk, vannak közösségi helyiségek, baromi közel van az egyetem, és ráadásul az összes nemzetközi diák itt lakik, de azért vannak Norvégok is. Nézzük milyen is a Kinizsi norvég megfelelője.

Először is, ugye ott van a lélegzetelállító kilátás, ami ugye megfizethetetlen (habár a 3350 korona elég közel áll hozzá:)). Így néz ki nappal: 

Az egyetemhez nagyon közel van, egy rendkívül ergonómikus (NEM!) lépcsőn kell lemenni, majd át az úton, és már ott is vagyunk, onnét még 50 méterre pedig ott van a Lemkuhallen (tök jó vikinges neve van) a sportcentrum, ami elég jó, mert ugyanolyan gépek vannak, mint otthon a kedvenc Milleniumomban. Ilyen közel van hozzám az ablakból nézve, a szürke kocka a sportcentrum, mögötte a daruknál az NHH:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Út az NHH és a szörnyű lépcsők (lefele dőlnek és általában jegesek) csinos magyar lányokkal az egyébként sivár látványt ellensúlyozandó:)

 

Maga a Koli a tengerpart utáni házak után van, egy viszonylag magas sziklafal tetejére építve, ezért van ekkora szintkülönbség, meg alapból a 6-on lakom. És nincs lift! Ez elsőre sportosan hangzik, azonban a sziklás tájnak köszönhetően a koli felépítése ilyen cseles:

aA jobb oldali az F épület.

Itt megyek haza minden nap a hídon.

A híd az 5-re vezet. Megfigyelhető a plexi burkolat a hídon a tenger felőli oldalon, ez az orkánerejű szél megfogására van odatéve. Egyébként ezt a szelet leginkább az esernyőgyártók kedvelik, mert folyamatosan biztosítja az új keresletet, tele van a város kifordult darabokkal, én általában elő se veszem az enyémet, nehogy így végezze. A hídon áthaladva a kulccsal lévő kis bilétával nyitható a kapu, ez való az összes blokkhoz is, szóval tudunk vendégségbe járni, tegnap volt  is egy elég jó buli a C-ben. A lépcsőház és a folyosó nem tartogat semmilyen meglepetést, a konyha ellenben igen takaros, az előző félévben gondos népek élhettek itt:

 

TTakaros konyha

És az itt élő gondos nép egy bennszülött tagja:) 

Na, de nem kerülgetem tovább a kását, jöjjön a szoba: Az 5-6 az ajtóm, és hihetetlenül hülye zár van rajta, úgyhogy a bejutás nem igazán egyszerű. Az ajtó után egy minden szempontból teljesen felesleges és használhatatlan előtér van, amiből kettő szintén teljesen felesleges tárolóhelyiség nyílik, ami akkora, hogy kb. egész bivalyt lehetne benne füstölni. Ez így néz ki az életben:

 

 Indokolatlan méretű, semmire se jó előtér.

 

 

 

 

Ez a bivalyfüstölő, már csak egy bivaly kéne, meg némi füst.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ott van még a fürdő, ami különösebb említés nem érdemel, és ilyen maga a szoba:

 

Ez a szoba, szép, ugye?:)

Eleinte kicsit  aggódtam, hogy azzal a minimális méretű radiátorral hogyan fogom befűteni, de aztán ahogy egyre többen költöztek be, beindult a Kinizsi hőhatás, és már sose kapcsolom be, sőt, szellőztetni kell. Mint az ország, a szoba is baromi párás, nyilván ezen nem segít az se, ha kinyitom az ablakot az esőre, időnként letörlöm az ablakot, hátha páragyűjtőnek használva tudok fejleszteni a helyzeten, de nem nagyon. Zavarbaejtően nagy maga a szoba is, legalább is ahhoz képest amihez szokva vagyok, és nagyon üres egyelőre, szóval dolgozom rajta, hogy egy kis rendetlenséggel otthonosabbá tegyem. Személyes tárgyakat nem nagyon tudtam magammal hozni, nem úgy mint egy iráni srác akihez tegnap beültünk vízipipázni, ő hozott magával konkrétan egy szetárt (perzsa gitárhoz hasonló népi hangszer). Ezért vettem egy növényt (Robertnek neveztem el) tegnap az IKEA-ban, így Totoroval együtt ők dobják fel a szobát

 

Kicsit trópusira sikeredett a hangulat, a háttérben az ablakon megfigyelhető a konstans párásodás.

Összefoglalva, a koli ronda épületek laza halmaza festői környezetben,  a szoba meg, nyugodtan lehetne fele ekkora, és nem kéne előtér, és tároló, cserébe adhatnák vagy 2000 koronával olcsóbban, de alapvetően tök jó hely, kényelmes az ágy, és barátságos meleg van:) No meg az emberek is kedvesek, ma is tök jót beszélgettem ma mosogatás közben egy norvég csajjal a konyhában.

ÉS végül pár funfact azoknak is, akiket nem köt le/érdekel a koli:

1. A galambok marha nagyok, legalább 25%-al testesebbek az ottoninál, gondolom a hőszigeteléssel lehet kapcsolatban.

2. Norvégia Európa egyetlen fejlett, növekvő népességű országa, és ez látszik is! Rengeteg a kisgyerek, és a fiatal szülő, az egyetemisták 20%-nak pl. már van gyereke egy felmérés szerint. (és igen lányok, a kicsik szőkék, és nagyon cukik:))

3. Tegnap volt napsütés, felhő, eső, jeges eső, jégeső, havaseső, hó és hóvihar is, asszem ennél több forma csapadék nem igazán eshet egy nap. A jégeső különösen vicces, olyan mint ha nyakon öntenének egy vödör jéggel, először lezuhan egy csomó, majd fél perc múlva már abba is hagyja. 

Most lépek vacsizni, készen vár a vajon sült lazac (olajat nem is használnak gyakorlatilag), holnap jelentkezem két poszttal is.

Szóval, gyertek látogatni nyugodtan, hely bőven van és matracot is lehet kölcsönözni!

No helló mindenkinek,

Ma egykor útnak indultam és még egy ideig úton is leszek, hiszen a 7,5 órás Koppenhágai várakozás miatt csak éjfél körül fogok megérkezni Bergenbe.

Sajnálom, hogy közel sem mindenkitől tudtam úgy elköszönni, ahogy szerettem volna. Norvég barátaink borzasztó korán kezdenek, és lényegében már az 5-ei indulással is lemaradtam már egy-két induló programról. És bár néha szoktam késni, a cserefélévre még se akartam hetekkel későbbb elindulni. Májusban/júniusban visszatérek, addig meg van skype, gtalk, fácse, tecső meg minden:) Többnyire ezeken elérhető leszek, de lesz norvég számom és voipom is, szóval a sokcsatornás kommunikáció lehetősége adott, a magyar Sim kártyám viszont hamarosan postával hazatér, így azon még max egy-két napig leszek elérhető.

Az esetleg felmerülő WTF? Mit keresel te ottan? Mivégia? jellegű kérdésekre a válasz, hogy tagja vagyok egy remek nemzetközi képzésnek (CEMS), ahol egy félév itthon, egy félév kint elven zajlik az oktatás, és minden országból a legjobb üzleti egyetem van benne. Az előző félévet lehúztam otthon, tehát most jön a kinti, ami esetemben Bergen.

Sokat írhatnék arról, hogy milyen érzésekkel vágok neki az útnak (vegyes, alapvetően pozitív), de inkább nézzük meg, hogy mit tudok/sejtek/hiszek Norvégiáról a wiki és egyéb források megnyitása nélkül, aztán majd szép lassan később kiderül, mi volt ebből igaz.

Táj, városok, földrajz:

-Gyönyörűek, akárkinek említettem tesóméktól a kollégákon át az OTP-s néniig mindenki aki volt ott lelkesedett érte, hogy mennyire szép. 

-Rengeteg a víz, és általában melléje építkeznek, így sok lesz a kikötő, ez remek, mert a gyengéim.

-Rengeteg a fjord, amik képen igazán jól néznek ki, már alig várom, hogy lássak egyet. Bergen és a koli elvileg vmi ilyesmi környezetben van, szóval jó eséllyel reggel ez már meg is történik.

-Bergen>Oslo, és Trondheim is nagyon jó, szóval majd föl kéne látogatni.

-Van hó (de nem Bergenben, mert itt megolvad, hiszen a Golf áramlat miatt ritkán lesz negatív a hőmmérséklet) Remélem megyünk síelni majd, a cuccot mindenesetre elhoztam, szóval ezen nem múlik.

Gazdaság, politika:

-Egészen pofátlan mértékben gazdagok. Nem elég, hogy skandinávok, ami alapból azt jelenti, hogy sok a pénzük :), hanem még olajuk és gázuk is van, nem is kevés. Emiatt a valódi országok (miniállamok kizárva) közül néhány statisztika szerint ők a leggazdagabbak.

-Nagyon vagány haditengerészetük van, egy csúcskategóriás fregatt osztállyal és a katamarán Skjold (pajzs) őrhajókkal, amik ha kedvük szottyan 110-el is tudnak repeszteni a vízen. Ilyeneket majd szeretnék látni, remélem nincsenek túlzottan elzárva

-Nem EU, ennek megfelelően nincs is Euró, csak Norvég korona, ami sokak szerint az új svájci frank lesz. Ilyet még sosem láttam, és a pénzváltó se nagyon, legalább is meglepően értetlenül nézett, amikor kértem belőle a Fővám térnél. Akartak ugyan belépni, de nem érte volna meg nekik, ezért népszavazáson elvetették, de jó a viszony, érvényes az Eü kártya, meg néhány kategóriát leszámítva szabad kereskedelem van.

-Nem szeretik a svédeket túlzottan (volt az a megszállás ugye anno), de a svédek viszonylag kedvelik őket (mint mi a törökökkel, csak itt még kicsit frissebb a dolog).

Gasztronómia:

-Valószínűleg a kajáik nem kiemelkedőek, mert tesóm és nagybátyámék egyöntetűen a Shell-es hamburgert említette, mint kedvenc kinti kaja. Nembaj, hoztam füstölt combot, szalámi, kalocsai paprikát és kolbászt, ha elfogy, max disznóvágunk a koliudvaron:)

-A lazac annyiba kerül, mint a csirke, bár én attól tartok ez inkább a 3500/kg csirkét jelenti, mint a 900/kg lazacot.

-Sok tengeri halat esznek, és Bergenben van halpiac is, nyamm.

-Kell, hogy legyen rénszarvas chips! Apám hozott nekem anno amikor kint volt, és nagyon tetszett, csak azóta bárki járt erre, senki sem talált.

NHH:

-Skandináv egyetem, jónak kell lennie!

-Jóval előrébb van a ranglistán is mint mi (Corvinus)

-Volt egyszer egy vendégelőadó nálunk onnét, ő nem volt rossz, de különösebben magával ragadó se, meg amúgy is egyfecske...

-Van vitorlásklubjuk, ami nagyon jó árunak tűnik, 3 db régi, de jól karbantartott hajójuk van, majd kíváncsi leszek

-A sportcentrum szembe van a kolival a campuson, szóval nem kell elfáradni, mielőtt odaérsz:)

Most hirtelen ezek jutottak eszembe elsőre. Ha jók lesztek, majd fotózok párat a reptérről is, tényleg egyedülálló, de most már nagyon szomjas vagyok, kerítek valamit inni, illetve megkeresem a többieket, bár ekkora helyen nem lesz egyszerű