A blog mostani kiadásának eddigi része arról szólt, ami leginkább engem érdekelt, azaz a motorozásról, de jöjjön végre az a rész, ami mindenkit érdekel, azaz milyen város is Bukarest?
Először is, iszonyatosan, rettenetesen, borzasztóan, baromira, egyáltalán, mondhatni k**vára nem olyan, mint amilyennek Budapestről gondolná az ember!!!
Még akkor se, ha viszonylag nyitottan viszonyul a világ dolgai felé, mint én. Azt kell mondanom, hogy bizony jópár dologban előttünk járnak keleti szomszédjaink. 4 metrójuk van és nem 3, automatizáltak a jegyszedő kapuk, ahol akár Paypassal is fizethetsz, nagyobbak és jobb minőségűek az utak, és általában jobb, kevésbé dugó sújtotta a közlekedés, valamint jóval több zöld van a városban.
Kicsit olyan a benyomásom, mint a South Park főcímdalának magyar fordítása, „Van itt mindig parkolóhely, minden ember marha jó fej”. No, a parkolóhelyes rész inkább persze csak motorra igaz, viszont az autósok örömére, ha találsz egy parkolóhelyet (ez nem nehezebb feladat, mint otthon), az bizony ingyenes, és nem kell kb. ezer forintot fizetned azért, hogy utána 3 óra múlva odébb kelljen menned mindenképpen, bár mindegy, mert mire odaérsz, közben amúgy is megbüntetnek valami kitalált hülyeségért a hiénák... Viszont az emberes rész a helyén van, a románok nagyon segítőkészek, abszolút jó véleménnyel vannak a magyarokról, különösen a székelyekről, és elég jól tudnak angolul is. Azért norvég szinten nincsenek, de kb. minden második ember, akit megszólítok, simán beszél olyan angolsággal, hogy bármilyen szituációban ki tudja fejezni magát, illetve találkoztam egy-két gyakorlatilag tökéletesen beszélő emberrel is.
A városban rengeteg a park, minden másodikban kb. van tó is, és szépen gondozottak, nagy játszóterekkel, sok paddal, ez is egy olyan dolog, ami otthon csak sokkal kisebb mértékben van meg. Az emberek használják a parkokat, sokan kimennek napközben és esténként, ami nem véletlen, mert nyáron az óriási hőségben enyhülést adnak az árnyas fák, és a tavak felől érkező szellő. A hőségről annyit, hogy most itt este 11 van, és legalább 28 fok, nappal simán 40 körül is van nyaranta, ami nekem szenvedés, de legalább a hölgyek ruházatára is előnyösen hat. Utóbbit szeretném hangsúlyozni, te jó ég, milyen csajokat látni itt az óvárosban esténként!
Az épületek alapvetően a budapestihez hasonló szinten vannak karbantartva/lerobbanva, de Ceaucescu tevékenységének hatására sajnos nagyon kevés a történelmi épület ami megmaradt, ugyanis a régi belváros helyére építette az Unirii (kb. Egyesítés) nevű sugárutat, és a Parlamentet. Szerencsére egy kevés megmaradt az óvárosból azért, és szerény kis hajlékom pont ott van a közelében, egy szép régi kórház mellett (Coltea). Maga az óváros a turizmus fő központja, de nem csak azért, mert szép régi épületek, és hangulatos kis utcácskák vannak, hanem mert ez a város szórakoztató központja. A régi házakban rengeteg bár található (a művészkocsmától az angol focihuligánok törzshelyén és a college-on keresztül a Night clubok és a török bazárok világáig terjedően) mindenféle tematika szerint, valamint jó éttermek (pl. a helyiek U Fleku-ja, a Caru cu Bere, aminek a belsejéhez foghatót én még étteremben nem láttam, és az étel is kiváló), és zenés táncos szórakozóhelyek biztosítják a kikapcsolódást az ide látogatóknak. Kb. aki volt Brüsszelben, olyan jellegű a hely, mint az ottani éttermi utca, csak van belőle 5 hosszában, és 3-4 keresztben! Ezt leszámítva még északabbra, Primaverii környékén vannak régebbi villaépületek és múzeumok, ez kb. a helyi Rózsadombnak felel meg, csak domb nélkül, illetve van még mellette a Calea Victorei, ami Andrássy út jellegű.
Az óvárost leszámítva természetesen érdemes megnézni a parlamentet és környékét is, a Népek Palotája (Casa Poporului) bár viszonylag új épület (’84-ben kezdték el építeni), meglehetősen szépre sikerült, jól hozza a palota jelleget. Ez utóbbi a fel vörösök proletárok című dal szellemiségének elvileg megfelelő kommunista vezetéssel számomra ideológiailag elég nehezen összeegyeztethető dolog, de Nicolai-nak úgylátszik sikerült feloldania ezt a belső ellentétet, és összehozni a világ második legnagyobb közigazgatási funkciójú épületét a Pentagon után, ami egyébként a legnehezebb is, és konkrétan kerületre és magasságra nagyobb a Gízai piramisoknál. Annak ellenére, hogy a kommunizmus alatt épül, bizony egyáltalán nem panel, és a nemzeti egységet kifejezni hivatott az ország különböző részeiből hozott anyagokból épül, például a selyemfüggönyökhöz (a selyemhernyó nem honos Romániában) külön tenyésztettek hernyókat a palota területén, hogy az is helyileg készülhessen… Bár méretei lenyűgözőek, és meglehetősen igényesen van kivitelezve, nekem valahogy mégse hozta azt az élményt, mint pl. a Windsori kastély, ahol átéreztem, hogy itt valóban a királyi család él, és ha elmennek a vendégek, akkor félrehúzzák a korlátokat, és kezdődik a bál. Persze ez lehet azért is van, mert bár egy órás volt a túra, és hatalmas termekben voltunk, a végén az idegenvezető csaj mondta, hogy igen, most bejártuk a 3%-át az épületnek, szóval a túlnyomó részét nem láttuk…
Hogy ne csak a pozitívumokról beszéljek, bizony a kóborkutya annyi, amennyinek olvastam, és az ideúton tűnt. Gyakorlatilag ha megállsz egy szélesebb úton, és odafigyelve körbenézel, nagyon kicsi az esélye, hogy ne láss legalább egyet. Alapvetően békés jószágok, általában kopott németjuhászra emlékeztető szőrzettel, de annál némileg kisebb, 20-25 kiló körüli termettel, de persze mindenféle kivételek vannak. Itt a városban még nem morgott rám, vagy kergetett meg egy se, úgylátszik működik az evolúciós elméletem, és a járműkergetésre hajlamossá tévő gént hordozó jószágok már régen kihaltak az állományból. Leginkább hevernek, szomorúan néznek az emberre, és úgy általában elég sajnálnivaló látványt nyújtanak a lógó nyelvükkel és kilógó bordáikkal. Leginkább ebben merül ki a tevékenységük. Hogy miből élnek meg? Elég sokan etetik őket, és felbérelhetők. Ugyanis az építkezésekkor egyszerűen csak bekerítenek párat belőlük az üres telken, etetik őket, és cserébe fogadott őrző védő ebekként felügyelik az ingatlanberuházást.J
Hogy visszatérjek az emberekre, alapvetően jó a közbiztonság, sok helyen látni rendőröket, esténként az óvárosban is járőröznek, de nem azért, hogy a szórakozni vágyókat nyiktassák, hanem hogy vigyázzák őket a zsebtolvajokkal és egyéb gyanús elemekkel szemben. Természetesen itt is vannak cigányok, és bár atrocitás még nem ért, azért életstílusukkal eléggé rányomják a bélyegüket azokra a környékekre, ahol élnek (pl. mi a halált lapátolnak most éjfélkor, remélem nem a műanyagot a holnap reggeli égetéshez). Ez van, ebben a régióban szerintem nem sokan vagyunk, akik ne szembesültek volna az őket érintő „integrációs problémákkal”. Viszont arányukat tekintve érzésre kb. a budapestihez hasonló a helyzet, legalább is amerre jártam, nem vészesebb. A közbiztonságra egy tapasztalati érték: kint merem hagyni a motort az utcán (persze azért lezárva), szóval kb. olyan érzésre, mint otthon, és jobb, mint Ny. Európa számos nagyvárosában.
Btw utca, a közlekedés igencsak latinos, ami motorral nagyon kellemesen dinamikus, viszont autóval hülyét kapnék tőle, ahogy a kocsimtól 3 centire furakodik be az 5 sávos körforgalomba a hosszított-magasított furgonnal a kedves közlekedőtárs, miközben dudál. Viszont, a gyalogos szent! Ha nincs lámpa, és 2*3 sávos a sugárút, akkor is megállnak, ha a zebránál vársz, ez nem semmi. Mint később a kollégáktól megtudtam, ebben az is szerepet játszik, hogy gyalogos át-nem-engedésért azonnali jogosítvány elvétel jár. Ha ez ilyen egyszerű, lehet nálunk se ártana egy ilyen módosítás… A lámpák rajtrács szerűek, a piros kialvását egyből a zöld követi sárga nélkül, szóval mindig feltámad bennem a versenyszellem, amikor kialszik a piros. Valószínűleg bennük is, mert van is erről egy viccük:
- Mi az a milliszekundum?
- Az idő, ami a lámpa zöldre váltása és az első dudaszó között eltelik!
Ez konkrétan így is van, még rám is dudáltak többször, pedig motorral aztán gyorsabb vagyok gyakorlatilag bárkinél.
A városban idegenként borzasztó könnyű eltévedni, csütörtökön sikerült először úgy munkába mennem, hogy be is érjek GPS nélkül. Ugyanis síkságon fekszik, és csak egy kis folyója van és az is félig-meddig azért, mert oda lett építve. Szóval nem igazán vannak fix viszonyítási pontok. Emiatt a sugárutak alapján igyekszik tájékozódni az ember, de az se jó, mert mindig azt hiszed, hogy ez lesz az, de közben általában az előző volt az, vagy a következő lett volna. Ugyanakkor a tanktáskába tett GPS se volt tökéletes megoldás, mert egyszer, amikor lenéztem, hogy merre kéne mennem, a forgalom megtorpant, és felnézve majdnem szétkenődtem egy Dacia kecses farán, csak a motoros tréning mentett meg. Így csak a visszapillantóm simította egy picit meg, szerencsére nyom nélkül, így nem kellett konfrontálódni.
Összefoglalva, Bukarest klassz város, méltatlanul van ennyire elhanyagolva a turistatérképeken. És különösen, alaptalanul él bennünk a negatív sztereotípiák sokasága róla, megéri idelátogatni legalább egy hétvégére. Nagy élmény és kellemesen fogsz benne csalódni! Én nagyon örülök neki, hogy nem valami sablonos nyugati nagyvárosban tölthetem a gyakorlatomat, hanem egy ilyen pezsgő, fejlődő városban, ahova egyébként nem valószínű, hogy eljutottam volna. Szóval, ha felkeltette az érdeklődésedet a hely, várlak szeretettel, még bőven van szabad hétvégém, és a bárokat felfedezni bár egyedül se rossz, de azért jó társaságban sokkal jobb élmény!
