Ezaz! Vége a digitális száműzetésnek, végre újra a társadalom hasznos részének érezhetem magam, szépen dolgozik a net, és minden ok!
Utoljára a reptéren voltam, azóta annyi minden történt, hogy hosszú lenne egyszerre elmesélni, ezért lesz hamarosan egy külön Koli bemutató poszt, meg egy két apróság is. Most viszont kezdjünk egy képpel, hogy milyen panoráma fogadott megérkezésemkor:
.jpg)
Nem rossz, ugye? Reggel is pont így néz ki, kb. 9-kor kezd el világosodni és 9.30 körül kel fel a nap, de ez többnyire úgy se látszik a felhőktől. Merthogy felhők azok vannak. Amióta itt vagyok többet esett, mint otthon az elmúlt pár hónapban az eső, a hó és a forint együttvéve:) Döbbenetesen gyorsan meg lehet egyébként szokni, most már ha kisebb eső van, fel sem veszem, és a nagyobb esetén is max. kinyitom az esernyőt, de azt se mindig. Egyébként az időjárást úgy kell elképzelni, hogy kb. átlagosan napi 5-6-szor esik, és nagyon ritka az olyan nap, amikor nem. (Egyébként a norvégok ha két-három napig nem esik, el is kezdik komolyan kényelmetlenül érezni magukat). Az eső egyhangúságát a hideg, illetve a ritkán előforduló hó töri csak meg (no meg persze kétszer a nap is kisütött már), ami azért nem annyira jó, mert lefagy, és elég szép tükörjeget képez.
Ennyit az időjárásról és panorámáról, nézzük mi is történt az elmúlt napokban. Pénteken éjjel fél egykor értünk be a városba a reptéri busszal, és pont a kocsmatúráról hazafele tartó cserediákokkal futottunk össze, így igen könnyű volt megtalálni a kolit. Én az F blokkban kaptam szállást, a többiek akikkel együtt jöttem a B-ben (asszem), így a szobát és a szintet már egyedül fedeztem fel. A konyhában egy kedves társaság fogadott, akik egy két túlélési tippel szolgáltak rögtön, és megtudtam, hogy 11.15-kor lesz egy bemutatkozó előadás Norvégiáról, a norvégokról és a norvég nyelvről. Ezt Klara tartotta, akitől majd norvégul fogunk tanulni az egyetemen (már fel is vettem, jövő héten kezdődik). Róla tudni kell, hogy a tanításhoz legközelebb álló műfajnak a stand-up comedy-t tartja, így elég jó hangulatban telt az előadás, bár visszaidézni nem tudom pontosan, de jöjjön egy szintén önirónikus, de aranyos kis videó a norvégokról, amit később mutattak nekünk a welcome week szervezői:
Egyszóval, norvégul tanulni jó buli lesz, akikkel beszélgettem, mind nagyon lelkesedtek.
Utána elmentünk a magyarokkal IKEÁba, és vettünk párnát meg takarót, ami jól jött, mert előző este elég hideg volt, azóta persze mestere vagyok már a falatnyi méretű radiátor kezelésének, így kevésbé égető a probléma.
Este welcome vacsi volt, és ezzel indítottunk, kíváncsi vagyok valaki kitalálja, hogy mi ez:
Az én tippem elsőre majonéz volt, de nem jött be. Ugyanis így kell enni:
Cukrot, vajat és fahéjat szórsz rá, majd elkezded kanalazni, de mártogathatsz bele kenyeret is (asszem). Ez egyébként előétel, nem desszert, íze alapján leginkább a tejbegrízre emlékeztetett, de nem volt benne gríz, ami elég furcsa, mert akkor meg mitől állt meg így egészben? No mind1, a szokatlan előétel után sokkal ortodoxabb kaja következett, egy ilyen csinos kompozícióban:
A füstölt lazac és a szárított sonka isteni volt, szalámiban s kolbászban viszont csak kullognak utánunk, még jó, hogy csomagoltunk otthon pár rúddal:). A krumpli tojással volt elkészítve, valahogy úgy, mint a kínaiak tojásos rizse, én ilyet se láttam még. A desszert fagyi volt, ezen kicsit meglepődtünk, mert kb. 0 fok volt, magán a fagyin már nem, finom volt és vaníliás.
A vacsi után buli volt, az egyetem alagsorában, ami meglehetősen laposra sikeredett, mint utólag megtudtuk azért, mert a társaság nagyobb része, akik korán érkeztek már kicsit el voltak használva, és a szombati nagy buli előtt regenerálódni akartak kicsit. Egyébként elég vicces, a klub az egyetem főbejárata mellett van bent az épületben, nem hátul eldugva, mint nálunk, és amikor beléptem az NHH-ra először, sörszagot éreztem (tudtam én, hogy jó helyre jövök).
Másnap mindenki kipihent mindent, és csoportokra osztva kezdetét vette a buli, 6 állomásos (viking, cowboy, katona, a videóban is látott "érettségielőttmegőrülős" + 90-es évek és pokol témájú állomásokkal) verseny volt csapatokkal, a feladatok többségében szerepeltek a "bottle" "of beer" "drink" és "fast" szavak, a drága csapattársak meg persze mindig igyekezték nekem delegálni az ilyen jellegű feladatokat, szóval elég hamar igen jó lett a hangulat, és mindenfélét elvállaltunk plusz pontokért, mint pl, hogy kapjunk álcázófestést, ilyesmit:
Volt még ruhából hosszú kötél építés, bébifóka evés, célbalövés, üveg körül pörgés, beer-bong és mindenféle jópofa dolog, végül pedig a klubban kötöttünk ki. Egyszóval hatalmas buli volt, aztán alig győztem lemosni a sok festéket, arról el is feledkeztem, hogy kaptam egy "Call me" feliratot a hátamra is amikor nem volt rajtam póló, így a párnám még mindig egy kicsit kék:)
Másnap hál'Istennek csak 1-kor kezdődött a kirándulás. Tesómnak, Dorkának igaza van, a norvég erdő tényleg gyönyörű, sziklás, fenyves, tele van patakkal, ahogy az a mesében van, és ráadásul extrém gyönyörű időt fogtunk ki (aznap csak kétszer esett, de még délelőtt mielőtt elindultunk volna). Norvég (LKSTO-nak: Schulek) stílusban kirándultunk, azaz toronyiránt fel a hegyre, a végére már eléggé meg voltam pusztulva, de utána már gyönyörű sík szakasz következett, havat, és friss vizet is találtunk no meg a kilátás is fantasztikus volt:
Innét aztán továbbmentünk
Ezen felfelé
Hogy ezt lássuk.
Lefele hó és lankák vártak, gondolom az volt az északi oldal:
Szóval, remek a hely, jó arcok az emberek, és nagyon élvezem.
Hétfőn pedig kezdetét vette az egyetem, úgy, hogy tippem se volt róla, hogy kell-e bemennem, mikor és hová...
